Az orosz-ukrán háború több mint három éve húzódik, és a legutóbbi Trump-Putyin egyeztetés ellenére sem látszik reális esély a gyors lezárásra. A területi viták, az ukrán dróntámadások okozta orosz ellátási válság és Moszkva merev álláspontja miatt a kompromisszum még messze van. A szakértői értékelés szerint a konfliktus akár évekig is eltarthat anélkül, hogy jelentős áttörés történne a harctéren vagy a tárgyalóasztalnál.
„Oroszország nem tudja megtörni Ukrajnát, és az Amerikai Egyesült Államok nem tudja fegyverletételre kényszeríteni Ukrajnát bármi áron.”
Az alábbi cikk AI összefoglaló a műsorban elhangzott beszélgetés alapján. Kövesd velünk a legújabb AI trendeket! De… Pontos információkért hallgasd a rádiót, vagy hallgasd/nézd újra a hang és videó anyagainkat!
Az orosz-ukrán háború jelenlegi dinamikája nem utal gyors fegyverszünetre a Trump és Putyin közötti egyeztetés után.
A legutóbbi elnöki telefonbeszélgetés ugyan felkeltette a figyelmet, de önmagában nem jelent áttörést a konfliktus megoldásában.
Donald Trump és Vlagyimir Putyin egyórás beszélgetése az utóbbi idők egyik legfontosabb diplomáciai eseménye volt az orosz-ukrán háború szempontjából. Putyin a szokásos narratívát ismételte: a háború elhúzódásáért Ukrajnát és az európai országokat teszi felelőssé, miközben Oroszország állítása szerint csupán önvédelemből folytat támadásokat. Trump korábban azt ígérte, hogy huszonnégy óra alatt lezárja a konfliktust, ám ez a célkitűzés egyelőre távolinak tűnik. Az iráni helyzet esetleges rendezése ugyan felszabadíthatna kapacitásokat Washington számára, de az ukrán fronton a mélyen gyökerező ellentétek továbbra is fennállnak. A szakértők szerint önmagában egy elnöki hívás nem elég ahhoz, hogy áthidalja a felek közötti alapvető különbségeket.
A területi követelések jelentik a legnagyobb akadályt bármilyen megállapodás előtt.
Az ukrán fél már hosszú ideje azt az álláspontot képviseli, hogy a jelenlegi frontvonal mentén fagyjon be a helyzet. Ezzel szemben Oroszország ragaszkodik ahhoz, hogy a Donyeck és Luhanszk megyék teljes egészében az ellenőrzése alá kerüljenek, és időnként Herszon valamint Zaporizzsja felé is kiterjesztené az igényeit. Ez a különbség már 2014 óta meghatározza a tárgyalások kudarcát. Az ukránok számára elképzelhetetlen, hogy átadják a 2014 óta folyamatosan erősített erődövezetet, amely Szlovjanszk, Kramatorszk, Kosztyantyinyivka és más városok vonalát jelenti. Kosztyantyinyivkát az orosz erők már negyedik hónapja ostromolják, és nagyjából a felét sikerült elfoglalniuk. Ebben a tempóban szeptemberre vagy októberre talán végeznek vele, ám utána még három jelentős erődváros áll előttük, köztük a legerősebb Kramatorszk.
A Dnyeper vonala természetes védelmi akadályt képez, amelyet egyik fél sem adhat fel könnyen.
Dél-Ukrajnában a Dnyeper folyó és Dnipro városa körül egy rendkívül erős természetes védvonal húzódik. Ha az ukránok átengednék ezt a szakaszt az oroszoknak, akkor gyakorlatilag nyolcszáz kilométeres frontszakaszon kellene számolniuk a folyón való átkeléssel. Egyetlen ép ésszel gondolkodó ukrán vagy orosz tábornok sem tartaná jó ötletnek ezt a lépést. Az orosz fél ugyanakkor továbbra is nyomást gyakorol a keleti erődövezetre, miközben a déli fronton az ukrán erők több területet tudtak visszafoglalni, mint amennyit az oroszok előretörtek. Ez a patthelyzet azt mutatja, hogy a frontvonalak mozgása rendkívül lassú, és a jelenlegi tempóban évekbe telhet bármilyen jelentős változás.
Az ukrán dróntámadások súlyos ellátási problémákat okoznak az orosz haderőnek a Krím-félsziget felé vezető folyosón.
A Mariupolon át a Krímbe vezető szárazföldi folyosó az orosz hadműveletek egyik kulcspontja. Az ukrán drónok rendszeresen támadják a vasútvonalat, az autópályát és a katonai konvojokat ezen a szakaszon. A tartálykocsik és teherautók nagy része nem tudja megjárni az utat oda-vissza, így a Krímben állomásozó erők ellátása komoly nehézségekbe ütközik. A turisztikai szezon kezdetén különösen érzékeny ez a probléma, hiszen az üzemanyaghiány és a napi szintű támadások miatt a félsziget gazdasága is megsínyli a helyzetet. Az ukrán fél drónfölénye a déli térségben egyértelműen érezhető, és ez jelentősen megnehezíti az orosz utánpótlást.
Az orosz olajfinomítók elleni szisztematikus ukrán támadások üzemanyaghiányt okoznak Oroszország európai részén is.
Az ukrán erők hónapok óta célzottan támadják az orosz olajfinomítókat és depókat. Ennek eredményeként a finomítói kapacitás húsz-huszonöt százaléka folyamatosan kiesik, ami súlyos ellátási gondokat okoz. Nemcsak a frontvonalon, hanem Moszkva és Szentpétervár térségében is érezhető az üzemanyaghiány. A GPS-zavarás, amelyet az orosz fél az ukrán drónok ellen vet be, a civil életet is megbénítja: a moszkvai taxisofőrök gyakran elvesznek a városban, és káosz alakul ki a forgalomban. Ezek a belső problémák egyre nagyobb nyomást helyeznek az orosz gazdaságra és a lakosságra.
Ukrajna mögött erős európai támogatási koalíció áll, amely megakadályozza a teljes fegyverletételt.
Az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország vezetésével létrejött úgynevezett hajlandók koalíciója továbbra is elkötelezett Ukrajna támogatása mellett. Ezek az országok együttesen több mint kétszázmillió lakossal és az orosz GDP dupláját, nominálisan pedig ötszörösét meghaladó gazdasági erővel rendelkeznek. Volodimir Zelenszkij londoni látogatása során megerősítették, hogy a támogatás folytatódik. Az Amerikai Egyesült Államok ugyan csökkentette a közvetlen fegyverszállításokat, de ez nem jelenti azt, hogy Kijev bármilyen áron kész lenne kompromisszumra. Az ukrán fél hajlandó a tárgyalásra, ám nem olyan feltételekkel, amelyek a 2014 óta védett területek feladását jelentenék.
Oroszország belső nehézségei és a demográfiai veszteségek hosszú távon aláássák a háborús erőfeszítéseket.
Az ukrán drónok által elért sikerek és a front lassú mozgása miatt Oroszország havonta több katonát veszít, mint amennyit pótolni tud. Becslések szerint háromszázezer körül lehet a halottak száma, és legalább kétszer ennyi a sebesült. Emellett mintegy egymillió aktív korú férfi hagyta el az országot. A közép-ázsiai vendégmunkások körében is feszültségek keletkeznek a kényszerű sorozások miatt. Putyin számára ugyanakkor a sorozás elkerülése belpolitikai prioritás, ezért igyekszik fenntartani a látszatot, hogy a háború nem érinti közvetlenül a lakosságot. A valóságban azonban Moszkva és Szentpétervár repterei rendszeresen leállnak a dróntámadások miatt, és a civil életben is egyre több jel mutatja a háború hatását.
Vlagyimir Putyin huszonhat éve tartó hatalma miatt rendkívül nehezen tudna kompromisszumot kötni Ukrajna kapitulációja nélkül.
Aki 1999 decembere óta vezeti Oroszországot, az számára bármilyen megegyezés, amely nem Ukrajna teljes behódolását mutatja, személyes és politikai vereségnek számítana. A mögötte álló hatalmi elit és a családja sorsa is összefonódik ezzel a háborúval. Ezért az orosz vezetés inkább radikalizálja a retorikát, mintsem hogy engedjen a követeléseiből. A NATO felszámolására vonatkozó újabb nyilatkozatok is ebbe a sorba illeszkednek. Eközben a háború elhúzódása elsősorban Kínának kedvez, amely ügyesen használja ki a globális erőviszonyok átrendeződését anélkül, hogy közvetlenül beavatkozna.
A közel-keleti konfliktusok sorában jelentős fordulatot jelezhet az a megállapodás, amely az Egyesült Államok és Irán között körvonalazódik a legfrissebb információk szerint. A Hormuzi-szoros blokádjának feloldása és a hatvan napos tűzszünet mellett a nukleáris kérdések tisztázása is napirendre kerül. Az olajpiacok máris optimistán reagáltak, az árak nyolcvan dollár alá süllyedtek. Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint azonban a megállapodás számos kérdőjelet hagy maga után, különösen Izrael bevonása és […]
