Blue Note zenészek: 12 művész, akiket érdemes felfedezni

Írta: on 2019. 02. 01

A méltán híres jazz kiadónál nem kevés tehetség dolgozik, azonban akad pár alulértékelt Blue Note zenész, akik kicsit több figyelmet érdemelnének.

A 80 éves fényűző történelemmel rendelkező Blue Note kiadónál megfordult már egy-két igazi nagyágyú – kezdve például a hard bop úttörőitől, Horace Silvertől és Art Blakeytől, egészen a modern  ikonokig, mint Norah Jones vagy Robert Glasper-ig még sokan mások. És ugyan rengeteg művészük vált jazz ikonná, néhányan háttérbe szorultak. De hogy ők kevésbé lettek volna tehetségesek? Távolról sem. Alfred Lion és Francis Wolff sosem szerződtettek rossz zenészeket. A háttérbe szoruló zenészek az őket körülvevő körülmények áldozatai lehettek, melyek megakadályozták karrierjük szárnyalását.

Alább 12 ilyen zenész története olvasható, akik ugyan rendkívül tehetségesek voltak a jazz műfajában, viszont a nagyközönség számára szinte teljesen ismeretleneknek számítottak.

Johnny Coles (1926-1997)

A New Jerseyben született trombitás csupán egy albumot adott ki a Blue Note-nál, az 1963-as Little Johhny C-t. Igazi különlegesség a kiadó repertoárjában, melynek elkészítésében olyanok segédkeztek mint Joe Henderson szaxofonos vagy  Duke Pearson zongorista. Coles tehetsége már  a Blue Note-ba való csatlakozás előtt meglátszott. James Moodyval, Gil Evansal, Miles Davissel is játszott korábban.

George Braith (1939-)

A Soul jazz szaxofonos nagy elánnal csatlakozott a kiadóhoz, az 1963-as debütálása a Two Souls In One című albummal jelent meg, amelyen szopránban és alto saxban játszott egyszerre. Továbbá két albumot sikerült kiadnia később a Blue Note-nál, harmadik, és egyben utolsó albuma az 1964-es Extension volt, amit sokan a legjobb művének tartanak.

Jack Wilson (1936-2007)

A chicagói soul-jazz zongorista és időnként orgonista, kezdetben Gene Ammonsszal és Eddie Harrisszel dolgozott együtt mielőtt a Blue Note-hoz került 1966-ban és talán a kiadó egyik legalulértékeltebb előadójává vált. A pszichedelikus hatású debütáló albuma az 1967-es Somthin’ Special volt Roy Axers vibrafonossal együttműködve, míg a kiadónál megjelent másik két albuma (Easterly Winds és Songs For My Daughter) inkább a megszokott soul jazz hangzásait használta.

Charlie Rouse (1924-1988)

A tenor szaxofonos, aki fuvolán is tudott játszani, inkább segédzenészként volt ismeretes, főként amit Thelonious Monk zenéjéhez tett hozzá. Rouse a zongorista bandájában játszott 11 évig (1959-1970), mely idő alatt számos albumot kiadtak. 3 évvel a bandába való belépése után kereste fel a Blue Note és ajánlotta fel neki, hogy vegyen fel egy albumot náluk. Ennek eredménye az 1962-es Bossa Nova Bacchanal lett, ami brazil hatásokkal rendelkezett, és egyik legjobb munkája lett.

Gil Mellé (1931-2004)

Az elképesztően tehetséges bariton és tenor szaxofonos, Gil Mellé a zenélés mellett szobrászként és festőként is töltötte napjait. az 50-es években Miles Davis és Thelonious Monk albumainak borítóján is az ő művei voltak láthatóak. 1952-ben csatlakozott a Blue Note-hoz. Egészen 1956-ig öt albumot készített a kiadónál, melyben megmutatta a jazzben való tehetségét. Később azonban elhagyta a jazz világát és a filmzenék, valamint sorozatzenék felé fordult. Többek között ő szerezte a Columbo zenéjét is.

Louis Smith (1931-2016)

Booker Little trombitás unokatestvéreként Smith a hard pop alműfajban volt ismeretes, melyet a Blue Notenál kiadott két albuma (Here Comes Louis Smith és Smithville) mutatott be. Melléhez hasonlóan ő is abbahagyta a jazz zenélést. Helyette tanárként folytatta karrierjét. Azonban még visszatért a zenéhez és 1978-tól egészen 2004-ig készített dalokat, azonban egyik sem érte utol első két albumának minőségét.

Dizzy Reece (1931-)

Hard bop trombitás-mester Alphonso “Dizzy” Reexe Jamaicában született, kamaszkorában Angliába költözött és bejárta Európát. 1958-ban lépett be a Blue Note-hoz a Blues In Trinity album debütálásával, melyben Donald Byrd és Tubby Hayes is együttműködött vele. Még további három albuma jelent meg a kiadónál, amiből kettőben (Starbright és Comin’ On) olyan jazz nagy nevek játszottak, mint Hank Mobley, Wynton Kelly, Stanley Turrentine vagy Art Blakey.

Tina Brooks (1932-1974)

Tina Brooks szaxofonos karrierje sem indult be igazán, a drog függősége miatt. A Blue Note-nál segéd-zeneszerzőként indult Jimmy Smith mellett 1958-ban, és ez a munka gyorsan meggyőzte Alfred Liont, hogy egyénileg is megmutathassa tehetségét. Ugyan öt albumot vett fel 1958 és 1961 között, csak egy jelent meg életében, a True Blue, egy hard bop klasszikus.

Fred Jackson (1929-)

A tenor szaxofonista (és fuvolás) szintén segédzenészként kezdte, olyan rhythm’n’bles művészek mellett, mint Little Richard vagy Lloyd Price. A Blue Note-ban is segédként debütált “Baby Face” Willette albumában az 1961-es Face To Face-ben. Egy évvel később saját albuma is megjelent a Hootin’ And Tootin’, ami bizonyította vezetői zenész tehetségét. További két albumban is játszott “Big” John Patton albumain. A 70-es években Bobby Hutchinson, Herbie Hancock, Horace Silver és az Earth,Wind & Fire mellett is zenélt.

Duke Pearson (1932-1980)

Zongorista, trombitás, zeneszerző és -rendező, Columbus Calvin Pearson, Jr, Ike Quebec helyére érkezett a Blue Note-nál 1963-ban. Ő az egyetlen művész ezen a listán, akinek hosszú és folyamatos kiadásai voltak a Blue Note-nál 1959-tól egészen 1970-ig. Legalább egy tucatnyi albumot vett fel, köztük a Wahoo-t 1964-ben. Továbbá játszott még zongorán Donald Byrd, Grant Green és Bobby Hutcherson mellett is, valamint Lou Donaldson, Stanley Turrentine, és Lee Morgan albumain is szerepelt.

Sam Rivers (1923-2011)

A sokoldalú zenész szaxofonon (szoprán és tenor is), fuvolán, basszus klarinéten, zongorán és harmonikán is játszott. 1964-ben csatlakozott a Miles Davis Négyeshez, mellyel belépett a jazz világába. A bandából való kilépése után kötött ki a Blue Note-nál még ugyanabban az évben. Négy albumot vett fel a kiadónál, amelyek a post-bop alműfajtól kezdve (Fuchsia Swing Song) az avant-garde irányzat (Dimensions & Extensions) felé is kiterjedt.

Tyrone Washington (1944-)

A new jersey-i tenor szaxofonos a jazz egyik igazi rejtélyembere. Segédzenészként Horace Silver négyesében játszott, majd feltűnt banda 1966-os Blue Note albumán, a The Jody Grindon, valamint Larry Young Conrasts című albumán is egy évvel később. Hamar a saját albumát is felvette a Blue Note-nál, a Natural Essence-et, Woody Shaw és James Spaulding segédletével. Ez volt az egyetlen albuma a BlueNote-nál, viszont még két albuma jelent meg más kiadóknál. Washington később áttért a muszlim vallásra és megváltoztatta a nevét Bialar Muhammadra, végül feladta a zenei karrierjét.

Kép:

Forrás


Olvasás folytatása

90.9 Jazzy

Jazzy Rádió

Current track
TITLE
ARTIST

Most hallható:
Fool Moon - Don't Worry 'bout The Day
Hogy tetszik?
Ismeri a dalt?  
Igen
  |  
Nem
Az Ön neme?  
  |  
Férfi
Köszönjük az értékelést!